Forrás: matuszvad.hu (2007. április)

- Jelenleg a Rába Hotel belga éttermének konyhafőnöke. Ez azt jelenti, hogy Ön szakértője a belga konyhának?
Annyiban vagyok szakértő, hogy elég jól ismerem a belga konyhát, köszönhetően, annak, hogy több évet töltöttem Belgiumban, Hollandiában. Mindig nyitott szemmel jártam, jegyzeteltem, ha olyan helyen voltam. Ezek a mai napig megvannak a számítógépemen a „Konyhaagy” című gyűjteményben, és ha kell valamilyen ötlet, akkor ezt előveszem.

- Túl a konyhafőnökségen számtalan egyéb szakmai feladatkört is ellát. Az MNGSZ szövetségi zsűritagja, részt vett a Kisalföld napilap receptkönyveinek munkálataiban, a Győri Szakácsok Klubjának is alapító tagja. Honnan jött, hogy ennyi pluszfeladatot vállal, vagy ez automatikusan egy neves konyhafőnök életéhez tartozik?
Szerintem ez hozzátartozik egy szakács életéhez, aki szívvel-lélekkel dolgozik a szakmájában. Az, hogy felkérnek zsűrizni vagy egy könyvnél segédkezni, azt talán a szakmai múltjával éri el az ember, és ez egyfajta elismerés. A versenyeken való zsűrizéssel, a klub életében való részvétellel a fiatalokat kívánom tanítani, nekik tanácsot, útmutatást adni, mert muszáj továbbadni a tudást.

A sok munka és szakmai teendő mellett marad szabadideje?
- Persze, azért marad. Gyerekkorom óta hobbim a rajzolás, a karikatúrától kezdve mindent szeretek rajzolni. Jó lenne festeni is, de arra már nincsen időm. A rajzkészségemet kamatoztatni tudom a munkában, többször csináltam vajszobrokat, sokan kérik is rendezvényeken, fogadásokon. Emellett a mai napig kerékpározom, és járok néha focimeccsekre, ahol a velem egykorúakkal rúgjuk a bőrt.

Több mint harminc éve van a pályán. Ennyi év után mitől tud egy szakács, jelen esetben Ön megújulni?
- Mindenképpen a vendég visszajelzése a legfontosabb. Ha mondhatom, általános vélemény a vendégek körében, hogy a Belga étterem az jó, jók az ételek, italok, és ezt a színvonalat tartani kell, ez mindig motivál. Tavaly előtt megnyertük a legjobb konyhai csapat díját a Danubius láncon belül, ezt a címet nem ingyen adja a cégvezetés, ehhez jól kell teljesíteni. Mindemellett az új trendek megismerése, a szakmai könyvekből, lapokból való tanulás is újításokra, kihívásokra sarkall.

Mi az, amit elsődlegesen fontos a fiatal szakácsoknak megtanulniuk Ön szerint?
- A kompromisszum nélküli minőséget. Ez egy volt munkahelyem jelszava volt, és ez áll szerintem mindenhol. Nem működik már az, hogy bejön a pincér a konyhára, és azt mondja a szakácsnak, „te, itt a Pityu, kérek egy szép rántott húst neki”, mert nem csak a Pityu kap szép rántott húst, hanem mindenki. Csak így tudunk konkurálni, versenyben maradni. Ezen kívül tanulóként a séfoktatóm megtanított a rendre, tisztaságra, elszámolásra. Ez a mai napig végigkövet, és a fiataloknak éppúgy tovább kell adni.

Mit gondol, van elég megfelelő fórum Magyarországon a szakácsok számára, ha új információkhoz akarnak jutni, vagy szakmailag tájékozódni szeretnének?

Edvi László zsűritag a Hagyomány és Evolució 2008-as döntőjében

- Sajnos elég kevés. Van egy bizonyos szakmai féltékenység is, ami miatt nehezen lehet hozzáférni anyagokhoz, pl. egyszer kerestem egy híres melegkonyhai versenyről egy CD-t, és meg is volt ez a CD valakinek, de azt mondta az illető, akkor adja majd oda 5-6 év múlva, amikor elévült. A gyakorlati élet a legjobb ismeretszerzési fórum persze. Nekünk a szállodalánc keretében van lehetőség tanulni, külföldre menni, de az önálló éttermeknek nehezebb. Sokszor a tulajdonosoknak kell pénzt áldozni arra, hogy külföldi kapcsolataikat felhasználva megkérik egy neves külföldi
étterem vezetőjét, séfjét, hogy az ő magyar séfjük hadd töltsön náluk egy pár hetes tréninget.

A melegkonyhában mikor lesz magyarversenyző, aki olyan nagy sikereket ér el, mint a mostaniak a hidegkonyhában?
- Időt nem tudok mondani. De van reménykeltő fiatal nemzedék, itt Győrben a mesterkurzuson is van például két fiatal, akik több évet Michelincsillagos helyen töltöttek külföldön, náluk sokszor csak mi oktatók is nézünk, mi mindent tudnak főzni melegben. Egyikük hazatérve nyitott egy éttermet, csak lejjebb kellett adnia abból a színvonalból, amit ő tud, amit tanult, mert itthon nincs igény ugyanarra, mint külföldön, nincsenek olyan nyersanyagok stb. Van tehát egy generáció, aki bejárja a világot, csak azt kell megvárni, amíg ők hazajönnek, ha hazajönnek.